Születésnap - evészet és ivászat

Mire észbe kaptam volna, letelt egy hónap az itteni életemből. Mellesleg születésnapom is volt, csak hogy duplán érezzem az idő múlását. Hogy egy japán mondással éljek: Kóin ja no gotosi (光陰矢のごとし), azaz a napok és éjszakák, a nyílvesszőhöz hasonlatosak. De még mielőtt átmennék a mulandóságon siránkozó Heian kori költőnőbe...

A születésnapomat a Mukaidzsima rokunin (mukaidzsimai hatok) elnevezésű bűnbandával töltöttem (balról jobbra: Nick (thai), Berna (török), Yuta (indonéz), én, Tilek (kirgiz), Minmin (thai). A Mukaidzsima kollégiumban lakó hozzám hasonlóan állami ösztöndíjasokkal szinte már egy családdá nőttünk össze – mellesleg én érdemeltem ki a papa szerepet. Szinte minden nap valaki főz valami vacsorát, táj, kirgiz, török, vagy épp olasz kaját (hát igen, inkább főzök spagettit, mint pacalpörköltet). Együtt megyünk mindenhova, az óráink is közösek.

Születésnapom alkalmával egy óriási evészetet rendeztünk a már korábban is említett kaitenzusi, azaz forgó szusi étteremben, ahol az ember csak lekapja a szalagról a megkívánt remeket, majd a végén összegzik a tálcák számát. Ez alkalommal 90 tálcányi szusit sikerült hatunknak elintézni, nem is kell mondjam, eléggé nehézkes volt utána hazasétálni. A buli folytatásaként tortával köszöntöttek fel, majd pedig helyi főzetű szakét ittunk – be kell valljam, elsőre nem ízlett, de felmelegítve már sokkal jobb. Viszont a japán sör valami borzalmasan finom. Általánosabb a 3 dl-es dobozos kiszerelés, ami szerintem sokkal jobb, mint a fél literes, nem megy ki belőle a szénsav, mire a végére érek, és nem is túl sok.

Az ételeket is sikerült megszeretnem, bár biztos vagyok benne, hogy az emésztőrendszernek nem kis problémát jelent az átállás. Otthon mindennapos volt a kenyér reggelire és vacsorára, de napközben is lecsúszott pár péksütemény. Itt a péksütemények ára magasabb, és teljesen más, mint otthon. A kenyér közel sem jár ahhoz, amit otthon megszoktam, közelebb jár a kalácshoz. Én inkább a helyi körülményekhez való igazodást látom előrevezetőnek, így a napomat rizzsel kezdem, majd a folytatásban is, minden étkezéshez egy tál rizst is eszek – ahogy itt szokás. Nem véletlen, hogy japánul a reggelit „reggeli rizsnek”, az ebédet „déli rizsnek”, a vacsorát pedig „esti rizsnek” hívják. Mellesleg az itteni rizs sokkal finomabb, mint az otthoni.

Gasztrokalandozásaim során a korábban említett szusi bárban mindent összezabáltam, nyers halat, polipot, ikrát, de később megismertettek sokak rémével is, a nattóval. A nattó, azaz erjesztett szójabab küllemre úgy néz ki, mint egy kihányt babfőzelék, kicsit zöldes nyálkás, úgy is mondhatnánk, hogy undorító. Szaga az erjesztett sajtokéhoz hasonló. Sok japán sem bírja megenni, de számomra kellemes csalódást okozott, ráadásul igen olcsó, úgyhogy annyira rákaptam, hogy azóta minden nap ezt eszem reggelire – természetesen rizs mellé. Az a gyanúm, hogy helyreállítja a bélflórát, pontosabban egy a helyi körülményekre szabott baktériumcsomaggal lát el, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek, aki egy hétnél többet kíván tartózkodni Japánban.

Végre megérkezett ide is az ősz, kellemes pulóveres idővel, talán tájfun se jön már több. Bár mint megtudtam, az idei év elég szokatlan volt, a nyár jócskán elhúzódott, és a tájfunok se szoktak ilyen erősek lenni. Megérkezésem előtt egy tájfun hozta bő esőzések miatt Kjóto folyói megáradtak, és komoly problémákat okoztak. Talán két hétre rá, egy Tókjó melletti szigetet ért szokatlan mennyiségű esőzés, földcsuszamlást okozva. De hogy fokozzam a szörnyűségeket, a minap én is borzalmasan eláztam, és a majd két napig száradtak a ruháim. Valószínűleg mindez a klímaváltozásnak tudható be, és a következő években csak rosszabb lesz a helyzet.

Japánban a szakura virágok csodálásán túl az őszi vörösődő levelek (kójó　紅葉) is hasonló látványosságnak számít. Sok helyen szándékosan olyan fákat ültettek, amiknek a levelei élénk vörössé válnak. A levelek most még épp csak elkezdtek elszíneződni, de a következő egy hónapban én is részese lehetek ennek a látványnak.

További képek továbbra is elérhetők itt:

https://plus.google.com/photos/113459531635781137460/albums/5891151009947646577

A legutóbbi fesztiválon annyi képet készíttem, hogy külön albumba rendeztem őket:
https://plus.google.com/photos/113459531635781137460/albums/5937568092414745377

U.I.: Basszus, egyre nehezebb magyarul írni, folyton japán szavak jutnak az eszembe.