Árak

Eltelt egy hét az itt tartózkodásomból, de sokkal inkább tűnik egy hónapnak, annyi minden történik. Megvoltak az első japán óráim is, amiket nem is kell mondjam, borzasztóan élveztem, lesz kihívás is bőven. Az iskolába első látásra beleszerettem, óriási alapterületen legalább tíz épület kap helyet, de emelett bőven elfér rengeteg zöld terület, focipálya és baseball pálya is (balra a Google Maps műholdas képe). Nagyon jó az étkezde is, menzainak éppenséggel nem nevezhető minőségű ételekkel szolgálnak megfizethető áron.

Az eddigi káosz és furcsaság kezd szép lassan rendeződni, beleértve ebbe mind az első kultúrsokkot, mind pedig az iskolai ügyek intézését. Lassan kiderül, hogy melyik órákat fogom választani: a tanrend gerincét természetesen a japán órák és a japán nyelvoktatással kapcsolatos órák teszik ki, de emellett az adott tanárral való egyeztetés után bármilyen órára be lehet ülni.

Már az első írásom alkalmával is egy szó erejéig említettem, hogy rengeteg automata van. Kezdve az otthon is ismert fényképautomatával, a kávéautomatával (amik megkeverik a kávét, mielőtt kiadnák) és italautomatával, dohányárú automatán át a benzinkúti automatáig. Természetesen az automatai ár drágább a boltinál, úgyhogy jobb, ha az ember boltban vásárol. Ami végképp meglepő, hogy egyes éttermeknél is automatával lehet rendelni, 

Na és hogy mit is lehet vásárolni, az megint egy érdekes dolog. A szupermarketbeli első látogatásom alkalmával nagyjából semmiről sem tudtam, hogy micsoda, a márkák teljesen ismeretlenek, és persze az otthon alapvető élelmiszerek itt egyáltalán nem számítanak annak. Eddig egyáltalán nem találkoztam liszttel például, viszont tojásból van több féle is, mindenféle váratlan színben és méretben. Rengeteg kész étel is van, egész megfizethető áron, ráadásul egyes boltokban este ezeket fél áron adják, így még magyar mértékkel is olcsón lehet vacsorázni. A mai vacsorám egy 200 Yen-es szusi volt (kb 460 Ft), ami elég jónak számít. Persze vannak 100 Yen (260 Ft) körül instant ételek is bő választékban, de igazság szerint nem szívesen élek velük.

Az iskolai étkezdében kb 300 Yen-ért (690 Ft) szoktam ebédelni, amivel bővel jól lakok. Egy pultról többféle zöldségből lehet összeválogatni salátát, amit aztán lemérnek, emellett vannak mindenféle sültek, tofu, halak, ismeretlen dolgok és persze rízs. Na meg az étel mellé ingyen jár a hideg vagy meleg tea.

Az étel árak talán soknak tűnnek, de a japán arányok mások, úgyhogy talán nem is igazán érdemes átszámolni. Én úgy számolok, hogy itt a magyar árhoz képest a duplája számít normálisnak: azaz ha valamit mondjuk 100 Ft-ért megvennék, akkor azt itt 100 Yen-ért is olcsónak tartom. Így nem lesz rajtam nyomás a költekezés miatt.

A hét meglepetése a 100 Yen-es bolt volt, ahol szinte mindent meg lehet kapni 105 Yen-ért. Így sikerült 2000 Yen alatt megúsznom a koleszszobám teljes felszerelését, késsel, tálakkal, bögrével, mosószerrel, szivaccsal, mosogatószerrel, és hasonló szükséges eszközökkel. 105 Yen-ért kaptam két alu-dobozos kávét, ami persze közel sem jár a jól megszokott kotyogóshoz, vagy eszpresszóhoz, de még mindig jobb mint a semmi. Sajnos az ebéd utáni pangás ellen még mindig szükségem van a doppingszerre.

Érdekes dolog, hogy már egy hét után kezdem érezni Európa különlegességét. Itt se kávé, se pékárú, se pizza – egyelőre ezek, amik időről időre hiányoznak. Persze minden van, csak jóval ritkább, és talán ennél fogva drágább is. Azt hiszem, az ember igazán csak akkor látja meg a saját hazája értékeit, ha egy kicsit eltávolodik tőle és szélesebb spektrumból lát rá.

Visszatérve az árakra, az igazán megrázó dolog a közlekedés. Az első alkalommal említettem, hogy a vasúti szolgáltatás minősége igen jó, de ezt meg is kell fizetni. És hogy mennyire is: az út az iskoláig 200 Yen, diákbérlet nincs. Ez napi 400 Yen, heti 2000 Yen, és ez még csak az iskola. Nem is csoda, hogy rengetegen inkább a biciklit választják.

Elnézést kérek, ha a mai bejegyzésem talán egy kicsit szedett vedettre sikerült volna.